KOLOSTOR

Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a
templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két
fillért dobott be. Erre megjegyezte: "Bizony, mondom nektek, ez a szegény
özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból
adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami
szegénységéből telt: egész megélhetését."
Lk 21,1-4

Elmélkedés:

Az anyagi javakban bízó ember számára teljes ostobaságnak tűnik annak az
asszonynak a cselekedete, aki utolsó fillérjét is odaadta a templom
javára. Az özvegyasszony tette mögött azonban észre kell vennünk
nagylelkűségét és Istenbe vetett bizalmát. Férje halála után már nem
számíthat emberi segítségre. Feltehetőleg gyermeke sincs, hiszen akkor ő
gondoskodna róla, s nem ilyen kevéske pénz jelente számára a megélhetést.
S mivel nem számíthat másra, ezért Istenre bízza életét. Jézus nem csupán
a nagylelkűségét, hanem ezen bizalmát dicséri meg, s állítja példaként
elénk. A történet már előrevetíti számunkra azt, hogy Jézus is ugyanilyen
nagylelkűen és bizalommal ajánlja fel életét a mi megváltásunkért és
üdvösségünkért az Atyának.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram, Jézus Krisztus, boldog vagyok és köszönöm, hogy meghívtál egyházad
közösségébe.
Köszönöm értem elszenvedett fájdalmaidat, dicsőséges feltámadásodat,
amelyek mindezt a boldogságot szolgálták.
Köszönöm az azóta rám fordított gondot és törődést; Szűzanyánknak,
édesanyádnak köszönöm, hogy oltalmába vett és vigyázott rám.