KOLOSTOR

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
fakadt. Azután ezt mondta: "Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt.
Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és
mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt
laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod
idejét."
Lk 19,41-44

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztetése egyrészt Jeruzsálem városának, másrészt annak
lakóinak szól: "Bárcsak felismernéd, ami üdvösségedre szolgál!" A
pusztulás megjövendölése inkább a városra vonatkozik, ami aztán be is
következett néhány évtizeddel később. Ugyanakkor az embereket is
utolérheti a végzet, ha nem ismerik fel és nem teszik meg mindazt, ami az
üdvösségükhöz szükséges.
Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne
az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít
minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Ez legyen életünk legfőbb
irányultsága és szándéka!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Uram! Kicsiny gyermekként szeretnék járni utaidon. Vakon: nem is fontos,
hogy terveidet ismerjem. A világosság Atyja vagy, s az én Atyám. Ez elég
nekem. Vezess akár a vak éjszakán át, tudom, hozzád érkezem.
Edith Stein