2008. november 21., péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte
onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: "Írva van: Az én házam az imádság
háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Ott tanított azután mindennap a
templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó
figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés:

A templom megtisztításának esete Jézusnak a templom iránt érzett
tiszteletéről tanúskodik. A születése utáni negyvenedik napon a
jeruzsálemi templomba hozza el Őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően
bemutassa Istennek. Családjával évről évre ide zarándokol Jézus, s már
tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap
keresés után megtalálják. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet
tanítani, s csodát is tesz itt. Mindezek után érthető, hogy felháborodik
azon, hogy egyes kereskedők nem Isten imádására, hanem üzletelésre
használják a templomot. Az egykori jeruzsálemi templomhoz hasonlóan minden
templom az imádság háza, az Istennel való találkozás helye. Szent hely,
ahol én is találkozhatok az állandóan jelen lévő Krisztussal.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.

Nincsenek megjegyzések: