KOLOSTOR

Lk 23,32-46
Két másikat is vittek ővele, két gonosztevőt, hogy kivégeztessenek. Amikor pedig odaértek ahhoz a helyhez, amit Koponya helyének neveznek, megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat pedig balkéz felől. Jézus pedig azt mondta: "Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek". Ruháit elosztották, sorsot vetve rá. A nép megállt nézni. Csúfolták pedig a főemberek is azokkal együtt, azt mondva: egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. Csúfolták őt a vitézek is, oda járulva és ecettel kínálva őt, ezt mondva: Ha te vagy a zsidóknak Királya, szabadítsd meg magadat! Egy felirat is ott volt, felírva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidók ama Királya. A fölfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt, ezt mondva: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! a másik azonban így felelt, megdorgálva őt: Az Istent sem féled, hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán, mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük, ő pedig semmi méltatlan dolgot nem tett. Jézusnak pedig azt mondta: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te országodban! Jézus azt felelte neki: Bizony mondom neked: Ma velem leszel a paradicsomban. Mintegy hat óra volt és sötétség lett az egész tartományban kilenc óráig. A nap meghomályosodott, a templom kárpitja középen kettéhasadt. És Jézus fennhangon kiáltva ezt mondta: Atyám, a te kezeidbe teszem le lelkemet. Ezeket mondván, meghalt.

Damjanich János imája

Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!

Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet!
Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.

A október 6.-án, a nemzeti gyásznapon kegyelettel emlékezzünk a vértanúkra, akik között a magyarokon kívül találhatunk szerbet, lengyelt, horvátot, németet és osztrákot; gazdagot és szegényt egyaránt.
Ami közös bennük: a hősiesség, amellyel nemzeti függetlenségünkért és szabadságunkért harcoltak.



A nemzet, de a világ egészére nézve is megdöbbentő hiány mutatkozik manapság a példaképekben, a példaképekre nézve. Mintha elfogytak volna az igazi hősök, a minták, akik fiatalok és idősek számára is követendők lehetnének. Talán a mindennapi élet felgyorsult ritmusa miatt az erkölcsi fellazulás és a hanyatlás közben egyszerűen elvesznek, kivesznek azok az emberek, vagy nagyon megkevesbedtek, akiknek olyan példamutató az életük, hogy az mások számára is példa, követendő minta lehetne. A viselkedésből a hűség, az igazmondás és a megbízhatóság, ami nélkül valójában egyetlen társadalom sem marad meg épségben, szinte teljesen kiveszett. És ami rossz, hogy a keresztyén közösségekben is egyre nagyobb hiány mutatkozik olyan emberekből, akiket, ha nem is teljes mértékben Isten helyett, de cselekedeteikre, szavaikra nézve mégis csak követni lehet, vagy éppen mintaként, példaként szolgálnak.

1848-ban a hazát nem kiárusítani akarták, hanem megvédeni minden áron. Függetlenné válni egy hatalomtól, amely évszázadokon keresztül szívta a vérünket, és vont mesterséges gazdasági meg egyéb határokat, így akarta megtartani magát tudatlanságban, elnyomásban, olyan körülmények között, ahonnan nehéz volt kitörni. Mert annak a hatalomnak, ez így volt jó. Lehet beszélni arról, vitatkozni, hogy az eszközök, a forradalom jók voltak-e vagy nem? Így történt. Ezen már változtatni nem lehet. De mégis azt szolgálták, hogy ezt az országot ne elnyomják, s kifosszák, hanem függetlenül attól a hatalomtól saját lábára, Isten segítségét kérve fejlődjön, tanulva többre jusson. Az akkor nyilvánvalóan egyértelmű volt, hogy nincs más út, mint védeni azt, ami a mienk. Mert az ország jövőjét védték, és azért áldozták sokan az életüket.

Urunk, bűnbánattal állunk meg előtted, és valljuk meg neked, hogy mindezekben olyan sokszor egyáltalán nem voltunk példák. Sőt, szörnyű módon viselkedtünk, buktunk el, és rántottunk magunkkal másokat is. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek!
Mert egy nemzet elpusztulhat egyetlen nap alatt, mint ahogy ez történt akkor is egy nap alatt következhet be Isten ítélete. De pusztulhat úgy is, hogy megsebesül, hogy elfajul az erkölcsében, mindenféle aberrációt elfogadva, lemondva önmaga identitásáról, nemzeti jellegét föladva, futva idegen értékek után, amelyekről kiderül előbb-utóbb, hogy nem értékek. Tengődve élve, hontalanul saját országában. Pusztulva és önmagát is pusztítva sokféle módon, nyelvét, nevét, történelmi múltját. Elfeledve a nemzet létét, áldozatát, tetteit. Ezért fontos Pál intése. Ha Jézusé vagy, akkor legyél, lehetsz példa. Akkor is, hogyha mosolyognak, ha gyűlölnek, ha arra szólítanak fel másokat, hogy irtsák ki a keresztyéneket. Akkor is, ha legyintenek. Akkor is, ha leírnak talán néha a saját családodban is. De a Szentírás azt mondja, hogy a jövő, a béke az Isten embereié.
Aki mer példakép lenni, és akar is, s elfogadja ehhez Isten segítségét, az átéli azt a csodát, hogy egyszer csak az lesz, hogy a benne lakó Krisztus formálja. Eltörli az álnokságait, megbocsátja a bukásait, bocsánat, hogy így mondom, a bénaságainkat, amit elrontunk. Egyszer csak azt látjuk, hogy fölemel, megtisztít, megmos, megkönyörül rajtunk. Letörli a könnyeinket, fölemel, újra szolgálatba állít, s leszünk javára a családunknak, a munkahelyünknek, a népünknek, a nemzetünknek. Javára lesz, hogy most élünk a jövőnek, ami majd később következik be. A jövő nemzedéknek, generációnak, az ország jövőjének.

Timóteus így vált javára annak a gyülekezetnek, annak a nemzetnek és népnek, és így helyezhette a jövőt Isten az ő kezébe bizonyos értelemben a szolgálata által.

Isten megkönyörül rajtunk, s megadja mindazt, ami ehhez szükséges. Példa a szavaimban, cselekedeteimben, hitben, szentségben, tisztaságban, becsületességben, erkölcsben emberfeletti feladat.

Székely János

TACAEMUS

Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Voltak korok, hogy tisztelték a jókat,
A sírni legjobban tudókat,
Akik bomoltan tépték rengeteg
Szakállukat és bőgtek,
Akár a fergeteg,
Akár a sebzett barmok, mint a vad
Csaták sarában széttiport lovak:
Voltak korok, hogy tisztelték és félték?
De most már nincs mód, hogy szavunk megértsék.
Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Tudván tudok jajoktól
Visszhangzó korszakokról,
Amikor mégis ünnep volt kiállni,
Bús-érdemes volt mégis kiabálni,
Káromlani és jósigéket hozni,
Jajgatni, sírni, inteni, botozni,
Ha belehaltál akkor is?

De most már saját hangunk is hamis.

Hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.

Úgy hallgassunk, mint aki meghal,
Akár a szárazra vetett hal,
Mint a kihunyt zsarátnok,
Akár az eltiport virágok,
Vagy mint a Semmi, mint a puszta szik?

Hogy hátha csendünk fülükbe veszik!
Ó, hát hallgassunk,
Mert hallgatásra ért meg az idő.
Higgyük: van hallgatás,
Mely hangosabb, mint bármi más,
Mint omló bányák siket dobbanása,
Mint barmok ordítása,

Mint vihar, amely nem szűnik soha,

Mint a haldoklók sikolya,
Van hallgatás, mely sokkal rémesebb,
Kiáltóbb és félelmesebb,

Mint hogyha lánc sír, vagy ha bomba robban?
Így hallgassunk. Vagy ezeknél is jobban.



Kérünk, szabadíts meg mindenfajta önvádtól. Te magad azt mondod, hogy ismered a szívünket, s ha vádol is minket a mi szívünk, te nagyobb vagy a mi szívünknél, és mindent tudsz. Ez a mi reménységünk és békességünk forrása.
Így kérünk, maradj velünk, hadd tudjuk a te példádat követni. Élj bennünk, Jézus, egyre inkább, hadd legyünk mi mindig a háttérben, és engedjünk téged előre. Így kérünk ezért a nemzetért, népért, országért, hogy ne pusztuljon el, hanem megéledjen, hamvaiból feltámadjon, s legfőképpen megismerjenek egyre többen téged, az egyedül igaz Istent. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusért mindez lehetséges.
Megváltó Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert ebben is te vagy előttünk a példa. Köszönjük, hogy te adtál példát arra, milyen élet az, aminek a programja nem az, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaáldozza önmagát másokért. Köszönjük, hogy a te áldozatod gyümölcseit a mai napig élvezhetjük.
Kérünk, hogy ne csak példát adj nekünk erre, hanem erőt is adj hozzá. De még azt is tőled kérjük, hogy add, hogy legyen kedvünk egy ilyen önző, kárörvendő, fáradt, közömbös világban így másokért és tenéked élni.
Köszönjük mindazokat, akiken keresztül minket már megszólítottál, formáltál, és kérünk téged, használj minket is a te eszközeidül.
Könyörgünk hozzád családunkért. Könyörgünk Nábáljainkért. Neked van hatalmad a kőszíveket is kicserélni és megváltoztatni.
Könyörgünk hozzád népünk jövőjéért. Adj ennek a népnek lelki ébredést, és add, hogy minél többen ráébredjenek, milyen reménytelen állapotban vagyunk nélküled, és milyen az az élet, amit te készítettél a benned hívőknek.
Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk. Segíts, hogy ezt komolyan vegyük, merjük hinni, és így tudjunk mindennek ellenére reménységgel, derűsen, másokat is vigasztalva és bátorítva élni.
Ámen