KOLOSTOR

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
"Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek,
ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek
és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket,
egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és
hirdessétek: "Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De ha betértek
valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
és mondjátok: "Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!" Bizony, mondom
nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a
városnak."
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

A tanítványokban bizonyára nagy lehetett a bátorság és a Jézus iránti
bizalom, hogy teljesen eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a
tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez a bátorság többek elsősorban abból
fakadhatott, hogy Jézus közelében számos alkalommal megtapasztalhatták,
hogy milyen szívesen hallgatják az emberek mesterük szavait, s azt is
láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. S ha most
ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és
az Ő örömhírével indulnak útnak, akkor hasonló eredményre számíthatnak
igehirdetésük során.
Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem Őbenne bízom, akkor
tanúságtételem gyümölcsöző lesz.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te
öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel,
jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet
igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az
ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak,
akik hálálkodnak és akik hálátlanok.
Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded
szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel
a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol,
vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az
ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.
Szent Ciprián