KOLOSTOR

Assisi Szent Ferenc

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
"Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Szent Ferenc nagy felismerése az volt, hogy évszázadokkal
Krisztus kora után valami hiányzik az Egyházból, amit az Úr is szeretett,
s amit tanítványainak is ajánlott. Hiányzik valami, ami segíthetné az
örömhír terjedését az egyszerű nép körében. És ez a szegénység és az
egyszerűség volt. Nem lehet azt mondani, hogy az egész egyház és a vezetők
valamennyien gazdagságra törekedtek, de sokan valóban elfeledkeztek a
szegénységről és a szegényekről. Ferenc egészen szegényként, sőt
nincstelenül állt a szegények közé, s ezzel egy olyan utat mutatott az
Egyház számára, amely azóta is sokakat vonz Jézus követésére a
szegénységben. Olyan példát mutatott, amely sokakat segített vissza az a
krisztusi közösségbe. A teljes szegénység vállalása nem vakmerőség volt
részéről, hanem az Istenre való teljes ráhagyatkozás és bizalom jele.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél! Irgalmas
Jézus, légy irgalommal irántam; teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység
után, aki nélkül nem lelek nyugalmat.
Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet; add meg hát
a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek
gazdag! Állhatatosan kérlek, had' lehessen mindig az enyém!
Uram, Jézus, Te egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön
semmit sem a sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit
felebarátaim adnak nekem!
Assisi Szent Ferenc