KOLOSTOR

Szent Bertalan éjszakája


Szent Bertalan éjszakája a 16. századi francia vallásháborúk legismertebb eseménye. 1572. augusztus 23-ról augusztus 24-re virradó éjszakán a békülési célzattal a Párizsba gyűlt hugenották (francia reformátusok) nagy részét a király beleegyezésével lemészárolták.


A reformációnak elsősorban a kálvini ága éreztette hatását Franciaországban, annak is elsősorban a déli részén. Elterjedése a század közepétől fogva feszültségekhez vezetett protestánsok és katolikusok között, de a központi hatalom megakadályozta az indulatok túlzott elszabadulását. 1559-ben azonban egy lovagi tornán történt balesetben meghalt II. Henrik, akit fiatal és befolyásolható fiai, II. Ferenc (1559–1560) és a tízéves korában trónt szerző IX. Károly (1560–1574) követtek a trónon. Az ifjú királyok kegyeiért és a felettük gyakorolt hatalomért kiélezett harc indult meg a főnemesek között, ami hamarosan kapcsolódott a vallási feszültségekhez.

A két gyermekkirály felett anyjuk, Medici Katalin, illetve a katolikus François de Guise herceg és a protestáns Gaspard de Coligny admirális igyekezett befolyást szerezni. 1560-ban a protestánsok által Guise herceg ellen szervezett Amboise-összeesküvés kudarcot vallott. A vetélkedésbe a Bourbonok hatalomból kiszorult rokona, I. Louis de Bourbon-Condé herceg is beszállt, protestáns oldalon. A konfliktus 1562-ben fajult fegyveres harccá: a dreux-i csata a katolikusok javára dőlt el. Ezt követően a háborúskodás hol szünetelt, hol felújult.

Az 1570-es Saint-Germain-i szerződés hosszabb békés időszakot hozott. Az anyakirályné igyekezett összebékíteni a két pártot, ezért megszervezte lánya, Valois Margit és Condé hercegének unokaöccse, a később IV. Henrik néven megkoronázott Henri de Bourbon, Navarra királya házasságát. 1572. augusztus 18-án számos katolikus és protestáns vezető jelenlétében a párizsi Notre-Dame előtt megtörtént a házasság.


Augusztus 22-én egy, a Guise-ekhez közel álló nemes muskétájával megsebesítette Colignyt. A felháborodott hugenották igazságtételt követeltek, és a király másnapra vizsgálatot rendelt el. A szálak a király öccséhez, a későbbi III. Henrikhez, Anjou hercegéhez, és Medici Katalinhoz vezettek. Ők, megrettenve az esetleges megtorlástól, a Tuileriákban összegyűltek híveikkel, és kidolgozták a tervüket: egyszerre el kell pusztítani a hugenották vezéreit. Erre a király beleegyezése nélkül nem volt lehetőség, de este hamis bizonyítékokkal olyannyira sikerült a protestánsok ellen hangolniuk Károlyt, hogy az parancsot adott minden hugenotta elpusztítására. A Katalin és kisebbik fia által összeírt listán eredetileg csak pár tucat ember szerepelt. A hugenották vezérei közül egyedül Condé hercege és Bourbon Henrik számíthatott kegyelemre, lévén vér szerinti hercegek, de csak azzal a feltétellel, ha áttérnek a katolikus vallásra.

Az első áldozat Coligny marsall volt, majd Navarrai Henrik köre következett. A csapásra a Saint-Germain l’Auxerrois templom harangja adott jelet – kissé korán, így néhány hugenotta el tudott menekülni. Az eseményeken felbuzdult, hagyományosan katolikus párizsi lakosság is bekapcsolódott az eredetileg politikai célú gyilkosságokba, így a közrendű hugenottáknak sem volt kegyelem.

Károly másnap azonnal a békére utasított, és augusztus 26-án jelent meg először a nyilvánosság előtt, amikor tájékoztatta a parlamentet, miszerint egy összeesküvés megelőzése miatt volt szükség a fellépésre.


A francia protestánsok az eseten felháborodva rendezték soraikat, és ismét kitörtek a vallásháborúk, amelyekbe hamarosan II. Fülöp Spanyolországa is beavatkozott a katolikusok oldalán.

A hadakozás végigkísérte Károly hátralevő éveit és III. Henrik uralkodását, akivel 1589-ben kihalt a Valois-ház. Mivel Valois Margittal kötött házassága – a különélés ellenére – érvényben volt, a Navarrába hazamenekült és időközben többször felekezetet váltott Bourbon Henrik örökölhette a trónt, és végül ő hozta el a békét az 1598-as Nantes-i ediktummal.