2008. augusztus 18., hétfő

A regula a szerzetesek szabálykönyve. A keresztény ókorban ez műfaji megjelölés is volt. Több különböző regula szövege maradt ránk. (pl. Szent Benedekén kívül a korábbi Szent Vazul Regula, vagy Szent Ágoston Regulája.)

Ezek közül a nyugati kereszténység számára meghatározó, s talán nyugodtan állíthatjuk, a legnagyobb jelentőségű és hatású regula Szent Benedeké.


Szent Benedek a Regulát a montecassinoi kolostorban töltött évei alatt írta. Sokat merített az ottani tapasztalataiból, és a korábbi hasonló témájú írások is hatottak rá: az egyiptomi szerzetességről szóló Vitae Patrum (Az atyák élete), Szent Vazul, Cassianus, Pachomius és Szent Ágoston írásai, s amire mostanában figyeltek fel, a Regula Magistri. A Regula Magistri nagy részben szó szerint megegyezik a benedeki Regulával, máshol csak érintkezik, de néhol éppen ellentétben áll vele.

Így még jobban kitűnnek a bencés Regula sajátosságai. Ezek: a diszkréció, amelyen Benedek a bölcs mérsékletet, s helyzetekhez és személyekhez való alkalmazkodást érti. Egy másik a rend, a beosztás, mely előír pontosan több dolgot, pl. a testvérek sorrendjét (63. fej.), és a zsoltárok imádkozásának módját (8-18. fej.). Teljesen megkívánja az engedelmességet, a kolostorhoz kötöttséget, a stabilitást. Ez kitartást, állhatatosságot is követel, valamint komoly szerzetesi életet, amit ő az alázatosság szóval foglal össze. Az alázatosságot a keleti szerzetesírók mintájára egy létra képével mutatja be, melynek lényege: elfordulni az önző egocentrizmustól, és egyre jobban közelíteni egy krisztocentrikus élethez. Ezekre fogadalmat is tétet. A felvételt megnehezíti: próbaévet ír elő.

Harmóniát teremt a munka és az imádság között. Innen ered az "Ora et labora!", az "Imádkozzál és dolgozzál", a bencések jelmondata. Az imádság elsősorban kórusimádság, napi nyolc alkalommal való közös zsoltározás. A zsolozsma (az Egyház hivatalos imája, mely himnuszokból, zsoltárokból és olvasmányokból áll) első szabályozása tőle való, de ismeri a magánimát is és a belső ima egyéb fajtáit is. A munka elsősorban a kolostorban elvégzendő házi munkákat jelenti, de bekapcsolódnak a kézműiparba is és szükség esetén a mezőgazdasági munkába is. Elég jelentős időt szán lectióra, lelkiolvasmányra. Később ebből alakult ki a szellemi, elsősorban teológiai munka. Büntetései szelídek és többnyire szellemiek.

A szegénységről a Regula nem beszél, annál inkább hangsúlyozza a közös birtoklást, mindenben az apáttól való függést. A szüzességről nem esik szó, ez egészen magától értetődő volt nála.

Szent Benedek Regulájának és rendjének 1500 éven át el nem túlozható jelentősége volt a keresztény lelkiségre és az egyházi életre is.

Nincsenek megjegyzések: